Reinkarnáció

Az inkarnáció folyamata a hiedelemmel ellentétben nem szorítkozik kizárólag a születésre, bár, mint látni fogjuk, erőteljesen hatni fog születésünk egész életünkre. Az inkarnáció valójában organikus lélekmozgás, melyben a magasabb rezgésszámú, finomabb energiák folyamatosan sugároznak lefelé, az aurarétegeken keresztül egészen a fizikai testbe. Életünk folyamán egyre magasabb rezgésszámon működünk, és felnőtté válásunk folyamán mindig újabb csakránk lép működésbe.

Fogamzás

A lélek a fogamzás előtt eldönti, milyen sorsot (karmát) választ elkövetkezendő életére. Ezt annak alapján választja ki, hogy mit kell még megtanulnia ahhoz, hogy elérje a tökéletességet. Így választja ki azt a párt, akik a szülei lesznek. Ez a döntés meghatározza azt, hogy milyen környezetbe kerül, és befolyásolni fogja egész életében. A vagyoni, társadalmi helyzet ugyanúgy, mint a szülők egyénisége, későbbi nevelési elveik. Továbbá kiválasztja azt az időpontot, amikor meg kell majdan születnie, hiszen a születés pillanata döntően meghatározza életútját. Természetesen a fogamzás pillanata is döntő jelentőségű. Ezután elfoglalja helyét, és felépíti magának azt a testet, melyet a genetikai információkból és saját életcéljainak megfelelően alakít ki.

Születés

A születés az érkező számára jelentőségteljes esemény, egy előre meghatározott, egyedülálló pillanatban. A születés pillanatának azt tekintjük, mikor a csecsemő először lélegzetet vesz. Ekkor a lélek elveszíti az őt eddig körülvevő anyai méhet, és gondoskodnia kell védelemről. Ebben az életében először egyedül van a minket körülvevő energiamezőben, és ez meg is érinti őt. Megnyílik 1-es és 7-es csakrája, és világoskék aurát teremt magának.

Csecsemőkor

A megszületés után a csecsemő sokat alszik, ilyenkor szabadon elhagyhatja testét, és hagyhatja, hogy az építse saját magát. Születés után egy lélek 6 hétig meggondolhatja magát, dönthet úgy, hogy nem ezt az életet kívánja élni, ekkor elhagyja a testét, és bekövetkezik a csecsemőhalál, amelynek látszólag nincs elfogadható magyarázata. A lélek a koronacsakrán keresztül közlekedik, és ekkor nyitja meg a gyökércsakráját, hogy gyökeret eresszen a fizikai síkba. A szoptatás nemcsak fizikai táplálékot nyújt a csecsemőnek, hanem az édesanya mellén lévő mellékcsakráin keresztül energetikailag is táplálja kisbabáját.

Kisgyermekkor

Ahogy a gyermek elkezd növekedni, kifejlődik második csakrája is, és ezzel egyidejűleg elkezd érzelmi élete is gazdagodni. Kialakul a hovatartozás, a szüleit és a tárgyait sajátjainak kezdi érezni, kialakul énképe. Csakrái ekkor még védtelenek, érzi az őt körülvevő indulatokat, érzelmeket Nem véletlen tehát, hogy szívesen bújik egy felnőtt ölébe, hogy ezzel védje magát.

Latenciakor

A gyermek hat évesen lép bele ebbe a korba. Ekkor fejlődik ki 3-as csakrája, és ezzel párhuzamosan fejlődésnek indulnak mentális képességei. Ekkor már az első 3 csakrája harmonikusan együttműködik, és segíti az inkarnáció első időszakának megélését. Hét éves kora körül csakrái már teljesen védettek, és elkezdi környezetét átszőni arany-energiaszálakkal, és ezzel magához kapcsolja.

Kamaszkor

A kamaszkor feladata, hogy megtaláljuk az ÉN-t. Ezt a folyamatot fizikai és érzelmi változások kísérik. A szívcsakra megnyílásával új érzés, a szerelem kezdi uralni pszichénket. Később aktiválódik a hatos csakra, a 3. szem, és testünk felnőtt testté érik. Megválik az ÉN-képtől, és már nem érez mindent magához tartozónak. Igénye van arra, hogy szerettei kiérdemeljék a szeretetét.

Felnőttkor

A kamaszkor végére kialakulnak a csakrák, és az egyén által használt energiaminták. Ennél a pontnál az ember megpróbálhat megállapodni, és tovább nem változni. Vannak, akiknek ez sikerül is, és a korlátok közé szorított fizikai valóság biztonságában stagnál. Mások egy életen át folytatják a valóság értelmének keresését. Van, akinél a harmadik szem megnyílása lehetővé teszi az egység meglátását, és egyszerre képes látni a lélek egyediségét, és ugyanakkor a mindenség egységét és harmóniáját.

Érett kor

Ahogy közeledünk az öregkorhoz és a halálhoz, az ember még magasabb rezgésszámon él. Az alsóbb csakrák működése kezd csökkenni, a felsőké növekedni, és az egyén elkezd közeledni a szellemvilághoz. Ahogy megérti ezt a folyamatot, úgy lesz egyre derűsebb. A dolgok szép lassan a helyükre kerülnek, bölccsé válik, és felkészülten tudja fogadni a halált.

A halál

Halálunk pillanatában a lélek a koronacsakrán keresztül távozik egy másik dimenzióba, ezt mintegy alagútként megélve. A lélek előtt lepereg élete filmje, látja, milyen választásokat tett élete során, mit tanult meg, és hogyan oldotta meg az életre rendelt feladatát. Leomlanak a falak, szembesül azokkal az eseményekkel, melyeket életében elzárt magától, elfelejtett. Emlékszik rá, ki is ő valójában, egyesül saját hatalmasabb énével, átérzi ennek nagyságát.

Ezután a spirituális világban tölt a lélek egy időt, amíg újra nem inkarnálódik, és elkezdődik egy új élet a számára a megfelelő helyen, és pillanatban...